917. Oroszország
forradalom, terror, éhínség, káosz és harmonikaszó.
Kolja bármikor képes eggyé válni a zenével. Ő és a harmonikája sokak életébe visznek békességet.
Grisa, a fiatal altiszt semmire sem vágyik jobban, mint végre visszatérni Petrográdba szeretett öccséhez, és maga mögött hagyni az értelmetlen háborút. Kolja mindennél fontosabb a számára. Érte bármit képes elviselni.
Legjobb barátjával, Dmitrivel hazaszökik a frontról. Az egyre fenyegetőbb vörös terror azonban hamarosan ismét elszakítja egymástól a fivéreket. Grisa a harcmezőn lesz tanúja a polgárháború embertelenségének, míg Kolja menekülni kényszerül a városból. Dmitrivel vidéken keresnek menedéket, és az egyre nyomorúságosabb körülmények között küzdenek a túlélésért.
Van, amikor csak a harmonika hangja és a nyírfák csendje nyújt vigasztalást.