Ferno

Nem fogom ezt a könyvet egyhamar elfelejteni!
Jó pár történetet olvastam már idén, de ez talán az idei kedvencem lett. Ahogy elkezdtem, alig tudtam letenni, mindig nagyon vártam, hogy folytathassam, annyira lekötött a sztori.
Ami már a legelején megfogott, az a gyönyörű írásmód. A történet, illetve a szereplők csak ez után jöttek.
A főbb karakterek közül egyik sem egy különösebben szerethető személy, mégis valahogy mindhez lehet kapcsolódni, érthetőek a motivációik.
A történet végig fenntartja az érdeklődést, és amikor már azt hinné az ember, hogy tudja, mi fog történni vagy ki áll az események mögött, akkor jön egy jókora csavar, és közel sem az történik, mint amit az olvasó elképzelt.
A vége szerintem egy tökéletes lezárást ad, jobb véget nem is kívánhattam volna. Engem teljesen megvett a könyv, csak ajánlani tudom, és alig várom, hogy többet is olvashassak!
•
•
•
“- Elnézést uram, de ez egy elegáns étterem. Sajnos nyakkendő nélkül ide…
Itt elhallgatott, mert S.K. szinte az arcába nyomta a rendőrigazolványát, és csupán ennyit fúzött hozzá:
– Tejjel és két cukorral! – majd leült a sarokba, ahonnan az egész éttermet be lehetett látni.”