A mesében attól félünk, hogy a farkas megöli a bárányt.

De mi történne, ha egyszer a bárány tépné szét a farkast?

Snarru városában békében él egymás mellett két embercsoport: a bárányok és a farkasok. Ám minden évben kétszer megrendezik a Bárányszelídítés nevű versenyt, amelyre csakis bárányokat választhatnak ki. A szabály egyszerű, de halálos: juss el négy nap alatt a célig a többieket megelőzve. A jutalom? Többé nem kell részt venned a rettegett versenyen. De egyvalaki számára ez a megmérettetés az utolsó lesz…

A tizennyolc éves Caladril farkasként egyáltalán nem számít arra, hogy bekerül ebbe a halálfutásba. Az uralkodó megtámadásáért halálra ítélték, és egy jégvulkánba dobták. Mégis életben maradt, és rá kell jönnie, hogy nem véletlenül: valakinek veszélyes tervei vannak vele, amelyek nemcsak az ő jövőjét, hanem a bárányokét is megváltoztathatják. Képes lesz vállalni az eltitkolt sorsát, amire rendeltetett, hogy megmentse a társait?

Gemitus utálja a befőttesüveget, ahova megidézik. Sóhajként az lenne a feladata, hogy megszállja a Bárányszelídítés egyik résztvevőjét, és győzelemhez segítse, ám mintha valaki szántszándékkal nehezítené a helyzetét: fél karral, egy kislányt pátyolgatva kell életben tartania azt a személyt, aki már a megismerkedésük pillanatában rátámad, és esze ágában sincs együttműködni vele. Mindezek fényében fel kell tennie magának a kérdést: miért pont őt idézték meg erre a Bárányszelídítésre?

Négy nap. Négy résztvevő. Egy nagyszabású terv.

És egy verseny, ahol a végén mindig kiderül, ki a báránybőrbe bújt farkas.