Szkíták az i. e. 5. században a kelet-európai pusztákon éltek. A pusztát körülölelő Arany hegyek megőrizték azon hősök nevét, akik hős harcosokká váltak. Nevüket nem sodorta el a sztyeppei szél ereje, sem az Irtis folyó zúgása.
Ilyen volt Ankisza, a szkíták hercegnője. A szépséges harcosnő apja halála után elindult, hogy megkeresse családját, de csak lerombolt, feldúlt falvakat talált és egy túlélőt Ajti Tagír személyében. A szörnyű látvány, mely fogadta bosszút forralt benne.
Kalandos és harcos útja a végtelen sztyeppén át masszagéták birodalmába, Tomyris királynőhöz vezetett. Útja során az igaz szerelem is rátalált.
Mindeközben Kurus, perzsa király azon ármánykodott, hogy cselszövéssel kiterjeszti hatalmát és elfoglalja az örök sztyeppét. Terve megvalósulásának egyetlen akadálya nem más volt, mint: Tomyris királynő.
Az azúr csillagok jóslata szerint a sorsdöntő csata nem is olyan sokat váratott magára.